Böngészgetem a FotoHázat és más hasonló oldalakat, és közben egyre inkább az az érzésem, hogy el vagyok tévedve, ez nem az én világom.
"Az én időmben" a képek még fényképező- és nem számítógéppel készültek.
Minden azon múlt, hogy a fotós mit látott meg és hogyan tudta megfogni. Minimális volt a manipuláció lehetősége.
Most azok a képek, amiket "nagyra értékelnek" mind, egytől egyig PS remekművek, ha bevallja a készítő, ha nem. (Ami nem, az beállított tárgyfotó.)
Ez idegen tőlem.
Nyilván az én képeim is megjárják a maguk útját, átesnek némi kozmetikán, de az sohasem hamisítja meg őket, nem hoz létre másik, valótlan képet.
Elmúlt egy korszak, mióta utoljára gép volt a kezemben. Ez az új ez nem annyira tetszik nekem. Látványos, de hamis.
A magam örömére és ízlése szerint kell fotóznom, és nem a "közízlésnek" megfelelni.
Megpróbáltam, görcsös akarás, erőlködés lett a vége.
Nem akarok többé versenyezni.
Ide a blogra fogom feltenni a képeimet, azoknak, akik kedvelik őket. Mert azért az exhibicionizmus persze megvan, kell a "közönség". :)
Talán -előbb-utóbb- visszajelzéseket is kapok majd.
2008. március 17., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Tisztelt Tanár Úr!
Tetszenek a képei, bár szerintem sokkal jobb lenne, ha a majdnem függőleges és vízszintes vonalak az épületfotóknál szabályosak lennének. A "Kerek és szögletes" c. kép tetszik a legjobban.
Én minden képemnél elég sok időt töltök PS-ben, még akkor is, ha a végeredmény nagyon hasonló lesz ahhoz, ami a gépből kijött. Ön hol húzná meg azt a határt, ahonnan a manipuláció meghamisítja a képet?
Továbbá: a versenynek csak akkor van értelme, ha mindenki ugyanazt akarja csinálni, talán ezért tűnik úgy, hogy a flickr-féle oldalak értéktelenné teszik a fényképeket.
üdvözlettel
Cselovszky Dénes
Szervusz Dénes!
Először is üdvözöllek nálam, és köszönöm, hogy hozzászóltál.
De ne "tanáruramozz", az már régen volt. Ha jól sejtem fotós "kollégát" "tisztelhetek benned", ennek megfelelően kommunikáljunk. :-)
Nehezet kérdezel, nem is tudom a választ egészen egzakt módon megfogalmazni. De a kritikád valamit az érint ebből. Ha a vonalakat szabályosra húzom PS-ben, akkor valami hamis és nem létező perspektívát hozok létre.
Ahogyan a különböző effektek és szűrők túlzott használata is valami olyasmit eredményez ami a valóságban lehetetlen.
Azt gondolom, a fotósnak a valóságot kell megmutatnia, amilyen jól csak tudja - a technika és a lehetőségek korlátai közt. A festő szabadon élhet az eszközeivel, az ő képe az ő fantáziájának eredménye. De egy fotós nem tehet oda bíbor felhőket, ahol nem voltak és láthatóan nem is lehettek. A technikai korlátokból eredő "zajt" lehet és kell is korrigálni, nekem például kedves a HDR technika és egy mozdulattal konvertálom a milliónyi színt szürkeárnyalatossá, ha az kifejezőbb. De semmit nem teszek bele a képbe, ami nem volt ott. Azt hiszem, ez lehet a határ. Hogy az utómunka ne adjon hozzá a képhez. Egy jó vágás alapvetően meg tud változtatni egy képet, de akkor is csak korrigál. A kép "akkor és ott készül". A kép elkészítése kell, hogy a meghatározó legyen, nem a PS tudás.
Szerintem... :-)
Szívesen megnézném a képeidet, ha elárulod, hol "publikálod" őket.
(Ja, az említett oldalak nem a fényképeket teszik értéktelenné! Az értékelésüket.)
Megjegyzés küldése