Műhelytitok

A digitális fotózás nagyszerű találmány, ami rengeteg lehetőséget rejt magában, ám megvannak a maga technikai korlátai.
Minden kép világosabb és sötétebb részekből áll, ezeknek, pontosabban a legvilágosabb és a legsötétebb pontnak a "távolsága" a dinamika. A hagyományos, filmes technika kb 8-10 un. "fényértéknyi" különbséget képes jól visszaadni, ami azt jelenti, hogy a fekete közeli és a fehérhez közeli részek is árnyalatosak lesznek, nem mosódnak össze. Ez az érték a digitális gépeknél jó esteben is csak 6, de az is inkább csak marketing.
Egy nagy dinamikájú képen vagy a sötétebb részek lesznek feketék, vagy a világosabbak égnek be és lesznek egyformán fehérek.
Példa:


Az első képen a közeli sötét részek expozíciója helyes, ennek megfelelően a világos háttér beégett, elmosódott. A második képen a világos részek látszanak jól, viszont az előtér sötét részeiből eltűntek a részletek, beleolvadtak a feketébe.

Nem azért digitális a digitális, hogy erre ne lehessen programozott megoldást találni. Ha már ott a kép a számítógépen, szinte bármit ki lehet hozni belőle. :-)

Az ötlet egyszerű. Csináljunk az adott témáról legalább két képet, mint például a fentiek, vegyük ki mind a kettőből a "helyes" részeket és rakjuk össze!
Az eljárást HDR-nek (High Dinamyc Range) nevezik, és külön programok léteznek a végrehajtására.
Az eredmény:
Látszólag egyszerű, de még "izmos" gépnek is beletelik -számítógépes mértékkel- jó idejébe. Az arányok, a kívánt egyensúly persze hangolható, ugyanebből a "nyersanyagból" lehetne más fényviszonyú eredményt is kihozni, ez csak szem és ízlés kérdése.