Tanulmányút

Szentendre...
Fiatalságom városa, az első szerelem városa, és az első fotók városa.
Nosztalgikus hely, minden szempontból.
És tökéletesen alkalmas egy kis gyakorló fotózásra, "kattogtatásra", tapasztalatszerzésre.
Tanulni, fotózni vágyó barátnémat ide vittem "tanulmányútra", és közben én is készítettem pár képet.

Utcakép

Előszezon

Antiques

Júlia hűlt helye

Hely-nekem :-)

Fotós vagyok, nem túrista! :-D

Majdnem felhőtlen

Műhelytitok

A digitális fotózás nagyszerű találmány, ami rengeteg lehetőséget rejt magában, ám megvannak a maga technikai korlátai.
Minden kép világosabb és sötétebb részekből áll, ezeknek, pontosabban a legvilágosabb és a legsötétebb pontnak a "távolsága" a dinamika. A hagyományos, filmes technika kb 8-10 un. "fényértéknyi" különbséget képes jól visszaadni, ami azt jelenti, hogy a fekete közeli és a fehérhez közeli részek is árnyalatosak lesznek, nem mosódnak össze. Ez az érték a digitális gépeknél jó esteben is csak 6, de az is inkább csak marketing.
Egy nagy dinamikájú képen vagy a sötétebb részek lesznek feketék, vagy a világosabbak égnek be és lesznek egyformán fehérek.
Példa:


Az első képen a közeli sötét részek expozíciója helyes, ennek megfelelően a világos háttér beégett, elmosódott. A második képen a világos részek látszanak jól, viszont az előtér sötét részeiből eltűntek a részletek, beleolvadtak a feketébe.

Nem azért digitális a digitális, hogy erre ne lehessen programozott megoldást találni. Ha már ott a kép a számítógépen, szinte bármit ki lehet hozni belőle. :-)

Az ötlet egyszerű. Csináljunk az adott témáról legalább két képet, mint például a fentiek, vegyük ki mind a kettőből a "helyes" részeket és rakjuk össze!
Az eljárást HDR-nek (High Dinamyc Range) nevezik, és külön programok léteznek a végrehajtására.
Az eredmény:
Látszólag egyszerű, de még "izmos" gépnek is beletelik -számítógépes mértékkel- jó idejébe. Az arányok, a kívánt egyensúly persze hangolható, ugyanebből a "nyersanyagból" lehetne más fényviszonyú eredményt is kihozni, ez csak szem és ízlés kérdése.

Valami más...

"Hivatalból" nézek és látogatok kézilabda meccseket. Ha már a technika és az alkalom adott, meg kellett próbálnom a sportfotózást is.
Sose gondoltam, hogy könnyű. Gyors mozgások, nagy távolság, még csak véletlenül se kedvező fényviszonyok. Szóval nehéz a dolga a sportfotósnak. Minden tiszteletem az övék...
Első próbálkozásra nekem így sikerült:









Még nem az igazi, de megtetszett annyira, hogy tovább foglalkozzam vele... :-)

Szolgálati közlemény II.

Böngészgetem a FotoHázat és más hasonló oldalakat, és közben egyre inkább az az érzésem, hogy el vagyok tévedve, ez nem az én világom.
"Az én időmben" a képek még fényképező- és nem számítógéppel készültek.
Minden azon múlt, hogy a fotós mit látott meg és hogyan tudta megfogni. Minimális volt a manipuláció lehetősége.
Most azok a képek, amiket "nagyra értékelnek" mind, egytől egyig PS remekművek, ha bevallja a készítő, ha nem. (Ami nem, az beállított tárgyfotó.)
Ez idegen tőlem.
Nyilván az én képeim is megjárják a maguk útját, átesnek némi kozmetikán, de az sohasem hamisítja meg őket, nem hoz létre másik, valótlan képet.
Elmúlt egy korszak, mióta utoljára gép volt a kezemben. Ez az új ez nem annyira tetszik nekem. Látványos, de hamis.
A magam örömére és ízlése szerint kell fotóznom, és nem a "közízlésnek" megfelelni.
Megpróbáltam, görcsös akarás, erőlködés lett a vége.
Nem akarok többé versenyezni.
Ide a blogra fogom feltenni a képeimet, azoknak, akik kedvelik őket. Mert azért az exhibicionizmus persze megvan, kell a "közönség". :)
Talán -előbb-utóbb- visszajelzéseket is kapok majd.

Rejvény :)

Jelentem, jelenleg alkotói válságban vagyok. Ez nem vicc, legfeljebb az "alkotói" szó az.
Addig is, míg kilábalok belőle, egy rejvény:
Mi van a képen?
A felezés itt nem segít, telefonos segítség helyett pedig ajánlom, nézd meg nagyban, azaz kattints a képre.