Kikukázva

Időszakosan ugyan, de rengeteg fotót készítek. És ahogy az természetes is, ezek nagy része szemétrevaló, használhatatlan. Ennek sok oka van. Technikai gondok, elégtelen felszerelés vagy, kegtöbbször, egyszerűen csak rossz szem, rossz meglátás, kompozíció.

Különböző, de amúgy mértékadó vélemények szerint a készített és valamire használható képek aránya valahol az 10:1 és a 100:1 közt van.

Ezt tudom én is, számolok is vele. Egy-egy fotós túra után átnézem a friss képeket és selejtezek. Ami jó, azt elkülönítem, előbb-utóbb valahol meg fog jelenni. Ami nem jó, az megy a "kukába". De ahogy egy bölcs mestertől olvastam, soha egyetlen képet sem dobok ki végleg.

Néha aztán kukabúvárkodom. Érdemes! :) Friss szemmel, más hangulatban egy már egyszer kiselejtezett képben is meglátok valamit, amitől megtetszik, rájövök, hogy például egy merészebb vágással akár jó is lehet.

Ilyen, kikukázott képekből van itt egy pár:

Egy "kötelező", ahogy nekem sikerült

"Kihagyhatatlan" és -ebben a formában- egy ideig megismételhetetlen sablontéma. (A díszkivilágítás még pár napig működik, az után -gondolom- csak sátoros ünnepeken, ahogy a többi is.)

Annyira "kötelező", hogy velem egy időben még vagy tucatnyi fotós "futotta meg" a témát, nem számítva a "kompakt" túristákat. 

Még egy, a leállósávon megálló autóból  fényképezőgéppel a kezében kiszálló hölgyet is láttam, ezért nem tudom nem belinkelni: Tragikus gázolás Még láthatóak voltak a helyszínelés nyomai, alig méternyire tőlünk. Megmutattam a buzgó amatőrnek, aki olyan gyorsan ugrott vissza a kocsiba, mint talán még soha. :)

Ennyi az anekdota, lássuk a lényeget:

Az én városom

Naponta megyünk el mellettük, fel se nézve, észre sem véve őket.
Úgy tervezem, afféle sorozatot készítek a nekem tetsző -mostanában egyre szaporodó- szépen felújított, rendbehozott, régi vagy nem is annyira régi de esztétikus épületekről.

Csak úgy, a reszliből...

Különösebb apropó nélkül, csak úgy, ömlesztve...

Spanyol gálya

Almádi alkony


Egy kis játék:
Keretek

Tanulmányút

Szentendre...
Fiatalságom városa, az első szerelem városa, és az első fotók városa.
Nosztalgikus hely, minden szempontból.
És tökéletesen alkalmas egy kis gyakorló fotózásra, "kattogtatásra", tapasztalatszerzésre.
Tanulni, fotózni vágyó barátnémat ide vittem "tanulmányútra", és közben én is készítettem pár képet.

Utcakép

Előszezon

Antiques

Júlia hűlt helye

Hely-nekem :-)

Fotós vagyok, nem túrista! :-D

Majdnem felhőtlen

Műhelytitok

A digitális fotózás nagyszerű találmány, ami rengeteg lehetőséget rejt magában, ám megvannak a maga technikai korlátai.
Minden kép világosabb és sötétebb részekből áll, ezeknek, pontosabban a legvilágosabb és a legsötétebb pontnak a "távolsága" a dinamika. A hagyományos, filmes technika kb 8-10 un. "fényértéknyi" különbséget képes jól visszaadni, ami azt jelenti, hogy a fekete közeli és a fehérhez közeli részek is árnyalatosak lesznek, nem mosódnak össze. Ez az érték a digitális gépeknél jó esteben is csak 6, de az is inkább csak marketing.
Egy nagy dinamikájú képen vagy a sötétebb részek lesznek feketék, vagy a világosabbak égnek be és lesznek egyformán fehérek.
Példa:


Az első képen a közeli sötét részek expozíciója helyes, ennek megfelelően a világos háttér beégett, elmosódott. A második képen a világos részek látszanak jól, viszont az előtér sötét részeiből eltűntek a részletek, beleolvadtak a feketébe.

Nem azért digitális a digitális, hogy erre ne lehessen programozott megoldást találni. Ha már ott a kép a számítógépen, szinte bármit ki lehet hozni belőle. :-)

Az ötlet egyszerű. Csináljunk az adott témáról legalább két képet, mint például a fentiek, vegyük ki mind a kettőből a "helyes" részeket és rakjuk össze!
Az eljárást HDR-nek (High Dinamyc Range) nevezik, és külön programok léteznek a végrehajtására.
Az eredmény:
Látszólag egyszerű, de még "izmos" gépnek is beletelik -számítógépes mértékkel- jó idejébe. Az arányok, a kívánt egyensúly persze hangolható, ugyanebből a "nyersanyagból" lehetne más fényviszonyú eredményt is kihozni, ez csak szem és ízlés kérdése.

Valami más...

"Hivatalból" nézek és látogatok kézilabda meccseket. Ha már a technika és az alkalom adott, meg kellett próbálnom a sportfotózást is.
Sose gondoltam, hogy könnyű. Gyors mozgások, nagy távolság, még csak véletlenül se kedvező fényviszonyok. Szóval nehéz a dolga a sportfotósnak. Minden tiszteletem az övék...
Első próbálkozásra nekem így sikerült:









Még nem az igazi, de megtetszett annyira, hogy tovább foglalkozzam vele... :-)

Szolgálati közlemény II.

Böngészgetem a FotoHázat és más hasonló oldalakat, és közben egyre inkább az az érzésem, hogy el vagyok tévedve, ez nem az én világom.
"Az én időmben" a képek még fényképező- és nem számítógéppel készültek.
Minden azon múlt, hogy a fotós mit látott meg és hogyan tudta megfogni. Minimális volt a manipuláció lehetősége.
Most azok a képek, amiket "nagyra értékelnek" mind, egytől egyig PS remekművek, ha bevallja a készítő, ha nem. (Ami nem, az beállított tárgyfotó.)
Ez idegen tőlem.
Nyilván az én képeim is megjárják a maguk útját, átesnek némi kozmetikán, de az sohasem hamisítja meg őket, nem hoz létre másik, valótlan képet.
Elmúlt egy korszak, mióta utoljára gép volt a kezemben. Ez az új ez nem annyira tetszik nekem. Látványos, de hamis.
A magam örömére és ízlése szerint kell fotóznom, és nem a "közízlésnek" megfelelni.
Megpróbáltam, görcsös akarás, erőlködés lett a vége.
Nem akarok többé versenyezni.
Ide a blogra fogom feltenni a képeimet, azoknak, akik kedvelik őket. Mert azért az exhibicionizmus persze megvan, kell a "közönség". :)
Talán -előbb-utóbb- visszajelzéseket is kapok majd.

Rejvény :)

Jelentem, jelenleg alkotói válságban vagyok. Ez nem vicc, legfeljebb az "alkotói" szó az.
Addig is, míg kilábalok belőle, egy rejvény:
Mi van a képen?
A felezés itt nem segít, telefonos segítség helyett pedig ajánlom, nézd meg nagyban, azaz kattints a képre.

Részletek

Pár részlet a Nyugatiról és környékéről.

Kupolák:

Ívek:

Kerek és szögletes:

Alakzatban repülés:

"Sarokház":

"Büszkeség"

A bácsit a Nyugati téri aluljáróban láttam. Jól szituált, ápolt, joviális öregúrnak, szerény elszegényedett nyugdíjas zenésznek látszott.
Amíg el nem kezdett "játszani". Bűn rosszul egy lehangolódott hangszeren.
Gyorsan abba is hagyta, mikor már majdnem elkezdték volna hallgatni az arra járók. Minek is, hiszen amikor nem játszik, aki nem áll meg - és ki áll meg a metróba sietve? inkább csak futtában dob oda némi aprót - , azt hiheti, éppen szünetet tart, nyilván...
Mikor elkezdtem fényképezni, felháborodott a "művész".
Nem, nem azért, mert szégyellte volna, hogy így látják.
Hanem mert ő "legalább 500 forintot szokott kapni, ha fényképezik".

Combino, Combino, sárga Combino...

Csak egy kis játék....

City

Ízig-vérig urbánus vagyok. Szeretem a várost, mint környezetet. Azt is, ami régi, azt is, ami modern.
Terveim szerint ebből sorozat lesz.

Átlók

A fotózásban van néhány alapszabály.
Az egyik ilyen, hogy a téma átlósan jelenjen meg a képen, akkor lesz látványos, a szemnek tetsző.
Ha úgy adódik, szemrebbenés nélkül szegem meg, de az ortodoxok kedvéért itt van néhány "tanulmány". :-)