2008. október 27., hétfő

Kikukázva

Időszakosan ugyan, de rengeteg fotót készítek. És ahogy az természetes is, ezek nagy része szemétrevaló, használhatatlan. Ennek sok oka van. Technikai gondok, elégtelen felszerelés vagy, kegtöbbször, egyszerűen csak rossz szem, rossz meglátás, kompozíció.
Különböző, de amúgy mértékadó vélemények szerint a készített és valamire használható képek aránya valahol az 10:1 és a 100:1 közt van.
Ezt tudom én is, számolok is vele. Egy-egy fotós túra után átnézem a friss képeket és selejtezek. Ami jó, azt elkülönítem, előbb-utóbb valahol meg fog jelenni. Ami nem jó, az megy a "kukába". De ahogy egy bölcs mestertől olvastam, soha egyetlen képet sem dobok ki végleg.
Néha aztán kukabúvárkodom. Érdemes! :) Friss szemmel, más hangulatban egy már egyszer kiselejtezett képben is meglátok valamit, amitől megtetszik, rájövök, hogy például egy merészebb vágással akár jó is lehet.
Ilyen, kikukázott képekből van itt egy pár:





2008. október 26., vasárnap

Egy "kötelező", ahogy nekem sikerült

"Kihagyhatatlan" és -ebben a formában- egy ideig megismételhetetlen sablontéma. (A díszkivilágítás még pár napig működik, az után -gondolom- csak sátoros ünnepeken, ahogy a többi is.)
Annyira "kötelező", hogy velem egy időben még vagy tucatnyi fotós "futotta meg" a témát, nem számítva a "kompakt" túristákat. 
Még egy, a leállósávon megálló autóból  fényképezőgéppel a kezében kiszálló hölgyet is láttam, ezért nem tudom nem belinkelni: Tragikus gázolás Még láthatóak voltak a helyszínelés nyomai, alig méternyire tőlünk. Megmutattam a buzgó amatőrnek, aki olyan gyorsan ugrott vissza a kocsiba, mint talán még soha. :)
Ennyi az anekdota, lássuk a lényeget: