
A bácsit a Nyugati téri aluljáróban láttam. Jól szituált, ápolt, joviális öregúrnak, szerény elszegényedett nyugdíjas zenésznek látszott.
Amíg el nem kezdett "játszani". Bűn rosszul egy lehangolódott hangszeren.
Gyorsan abba is hagyta, mikor már majdnem elkezdték volna hallgatni az arra járók. Minek is, hiszen amikor nem játszik, aki nem áll meg - és ki áll meg a metróba sietve? inkább csak futtában dob oda némi aprót - , azt hiheti, éppen szünetet tart, nyilván...
Mikor elkezdtem fényképezni, felháborodott a "művész".
Nem, nem azért, mert szégyellte volna, hogy így látják.
Hanem mert ő "legalább 500 forintot szokott kapni, ha fényképezik".